A címben szereplő fogó játék jutott eszembe a közelgő Márton nap kapcsán.

A néphagyomány szerint ehhez a naphoz több népszokás kapcsolódik és egy legenda, mely szerint Szent Márton egy libákkal teli ólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani, de a libák elárulták őt gágogásukkal.

Márton napján nagy lakomákat rendeztek, mivel ez az ünnep volt a karácsonyt megelőző negyven napos böjt előtti utolsó ünnep. Novemberben már le lehetett vágni a tömött libákat, így a Márton napjára készült ételek főként libából készült fogások voltak. 

A hagyományőrzésnek köszönhetően a november eleji ünnep apropóján mostanság is gyakran kerül ropogósra sült libacomb  ilyentájt a vacsoraasztalra. Én már egy hete ...

Szeretem az őszt. Színeivel, hangulatával, az időjárási szélsőségeivel, ételeinek ízeivel, illatával és persze díszeivel együtt.  Ha ősz, akkor természetesen narancs, vörösek, dísztökök és színes falevelek ugranak be először a pompázó őszi virágok mellett az évszak neve hallatán.  A mostanság nálunk is egyre divatosabb halloween hatására, ami egy ősi, kelta hagyományokon alapuló autentikus ír ünnep, innen-onnan kajánul vigyorognak ránk október derekától a narancssárga "halloween tökök".  Foggal, fog nélkül, rémisztően vagy mosolyt ébresztően néhány nap elteltével szerepkörüket vesztve átalakulnak....
Az ünnep múltával azért még marad az ősz és ha szerencsénk van, napfénnyel is megajándékoz minket. Tehát minden ...

Az ünnep velejárója az ünnepi külső. Legyen az ruha, ékszer, smink, de a belső terek ünnepi dekorációjáról sem szabad megfeledkezni.

A karácsonyi ünnepkör pedig minden ünnepi alkalom közül kiemelkedik szín- és formavilágával, sajátos hangulatával, ami legtöbbünket nem hagy érzéketlenül.

Személy szerint minden évben alig várom, hogy a jó ideje gyűjtögetett anyagokból, termésekből dekorációt készíthessek. Természetesen minden évben jellemzően időben meg is csúszom ezzel a dologgal, így aztán az advent kezdetére többnyire nem valósul meg, amit korábban elterveztem.

Ez persze engem nem zavar, hiszen így lesz az ötletekből megvalósult ajándék, amit az utolsó napokban adok csak kézbe.

Azoknak, akikkel a napi rutin során ...

Jó ideje gyűjtöm az internet kínálta inspiráló képeket, ötleteket, aminek eredményeképpen néha heves lelkesedéssel fogok hozzá a saját kreálmányaim elkészítéséhez.

Ez történt most is, amikor a begyűjtött filc lapokból végre készíthettem valamit. Faleveleket. Alapnak pedig egy drótkoszorút.

Az igazság az, hogy a blogon láthatók legtöbbje saját agyszülemény, most be kell valljam, hogy jött velem szemben egy fotó, amin egy különös koszorú volt. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy ezt bizony kipróbálom... Az általam megfelelőnek ítélt színes filc lapokból kinyírtam a levélformákat. Számszerűen 48 darabot a 8 színből. Virágkötő drótból kerekítettem egy kör formát, amit még megerősítettem jó néhány szál ...

  Szebbnél szebb színeket hoz az ősz, tesz le elénk az asztalra, színezi a fákat, a kertet, a patakpartot. Virítanak a narancsok, a vörösek és tompítanak a barnuló zöldek.

Ehhez jönnek még a változatos formák, oválisak, gömbölyűek, cakkosak, csepp alakúak és még ki tudja milyenek...

Mindez a tobzódó szín- és formavilág rám úgy hatott, hogy valami nagyon egyszerűt és visszafogottat, mégis eléggé őszit szerettem volna készíteni. Mindenképpen percek alatt. Fogtam két ív selyempapírt,  gombóccá formáztam, majd egy kisebb darab papírral betekertem úgy, hogy nagyjából sima maradjon a külső felület. Vastagabb spárga segítségével szorosan  összefogtam a papírt. Cikkekre "osztottam" a spárga segítségével a papírgombócot. ...

A napfény még erővel pásztázza a kerteket, de a reggelek és esték már csípősek, a levelek pedig lassan vesztik telt színeiket, zsugorodnak szárazzá.

Akár egy költő is írhatta volna ezeket a sorokat, de csak én voltam. Ez a kicsit lírai gondolat jutott eszembe a most kezdődő őszi napok közeledtével.  Nézzétek el nekem kedves olvasók ezt a melankóliát, de annyira szeretem ennek az évszaknak a hangulatát, színvilágát, hogy nem csoda, ha elragadnak a szavak. 

Ilyenkor sokan próbálják ezeket a természetes színeket, hatásokat visszaadni saját környezetükön, otthonukon keresztül. Tanúsíthatom, mivel napok óta több ismeretlen ismerősöm is őszi dekorokkal, lakberendezős tippekkel árasztja el a nevezetes internetes oldalt és ...

Bonanza bútorok, tálaló, székek. A fülemben csengenek ezek a nevek a 70-es évek kapcsán. Bár akkoriban még igen csak kisgyerek voltam és nagyon nem érdeklődtem a térrendezés, a design iránt, de valami biztosan már ott elkezdődött. 

Aztán felnőttem és valahogy úgy hozta az élet, hogy sem nekem, sem a közeli családomban nem volt Bonanza bútor. Mint tudjuk, fordulatok pedig léteznek, így kora tavasszal egy bontás során a padlásról előkerült az a bizonyos szék.

Szerintem Bonanza, vagy ha nem, akkor valamiféle rokona lehet. Próbáltam az internet segítségét kérni a pontos beazonosításhoz, de ezt az íves támlájú változatot nem találtam meg egyetlen képen sem.

Bátran állíthatom, hogy ha az ember keze ügyébe kerül egy régebbi kor ...

Már jó ideje használaton kívüliként, elfekvő ceruzák és régi füzetek őrzőjeként tengődött ez a négyfiókos fenyő szekrényke. Pedig masszívan összeállított bútordarab lenne, de valahogy idejét múlt a tárgy külsejét tekintve úgy, ahogy van... Mintha kicsit lestrapáltuk volna. Jó ideje pedig azon gondolkodtam, milyen új színborítást kaphatna.  Két verzió volt a fejemben, melyből az egyik hivalkodó, dinamikus, egyedi minta, a másik pedig maga a visszafogottság.

Ez utóbbi elképzelés győzött, amihez a megcsiszolt fa felületet bézs színnel kentem le, eredeti sűrűségében használva a festéket, nem kevertem, mint egyébként szoktam. Csak semmi feltűnő! A vadabb verziót pedig eltettem egy másik komód átalakításához. Gyors ...

Már nem is tudom, mi volt az indítópontja a bejegyzés létrejöttének. Talán a bontásra ítélt ház padlásáról előkerült zománcos edénykék. A kicsi lábos, ami szinte a tenyérben is elfér és a mérőedény az ütött- kopott zománcos felületükkel. 

Egyből tudtam, hogy virágtartónak szeretném ezeket a használt vagy inkább elhasznált tárgyakat, de nem szerettem volna úgy, ahogy kinéztek Azaz kellett valami megoldás az átszínezésükre. Semmiképpen nem akartam a hagyományos zománcfestékeket használni, mivel sem a színválasztékuk, sem a fényük nem igazán tetszik. Matt változatban pedig még kevesebb a színlehetőség. Természetesen a színkeveréssel is szerettem volna megpróbálkozni az edények felületén.

Véletlenül találtam ...

Mert festeni jó!

Lehetne ez is a mottója az alábbi blogbejegyzésnek, azonban nem csak a mostani képekre igaz az állítás. Aki egyszer megtapasztalja a színek könnyed, szabad, szigorú szabályok nélküli használatát tárgyak felületén, az gyakorlatilag úgy jár-kel a világban, hogy a körötte levő élettelen tárgyi világot festhetőre és festhetetlenre osztályozza. Ebből pedig az fakad, hogy nincs ember, aki ne tudna festéssel megismételhetetlent és elronthatatlant alkotni. 

Legalábbis szerintem.

Most úgy alakult, hogy  egy régi láda került a látóterembe és festhetőnek ítéltetett. Az átalakulás mozzanatait mutatják be a következő képsorok.

Néhány évvel ezelőtt kaptunk egy régi konyhabútort, hokedlit és ezt a ládát azzal a ...