Mert festeni jó!

Lehetne ez is a mottója az alábbi blogbejegyzésnek, azonban nem csak a mostani képekre igaz az állítás. Aki egyszer megtapasztalja a színek könnyed, szabad, szigorú szabályok nélküli használatát tárgyak felületén, az gyakorlatilag úgy jár-kel a világban, hogy a körötte levő élettelen tárgyi világot festhetőre és festhetetlenre osztályozza. Ebből pedig az fakad, hogy nincs ember, aki ne tudna festéssel megismételhetetlent és elronthatatlant alkotni. 

Legalábbis szerintem.

Most úgy alakult, hogy egy régi láda került a látóterembe és festhetőnek ítéltetett.Az átalakulás mozzanatait mutatják be a következő képsorok.

Néhány évvel ezelőtt kaptunk egy régi konyhabútort, hokedlit és ezt a ládát azzal a kikötéssel, hogy rendbe kell hoznunk azokat. Nem volt cél nélküli az "elfogadás", hiszen jó ideje terveztük, hogy a kemence körüli "szabadkonyhánkba" egy régi konyhabútor kerüljön. Ez a lépés még várat magára.

Talán a harmincas években készítette ezeket a tárgyakat egy asztalos. Azóta a család őrizte, igaz már nem eredeti külső formájában. Kellően vastag festék borította a felületüket. A konyhabútor teljes festékmentesítéséhez segítséget kértünk, így már csak az újabb felületkezelés maradt hátra.A napfényes, gyorsan nyáriasra váltó időjárás meghozta a virágültetős kedvemet, így jutott eszembe a ládika. Festékrétegének eltávolításához oldószert és hőlégfúvót használtunk és ahogy látszik, még így sem sikerült tökéletesen. Festés előtt még próbálkoztam a csiszolással, de jelentős változást ez sem hozott.Így a megtisztított felületre alapozó használata nélkül egy vastagabb réteg Pentart dekorfestéket kentem világos sárga színben.Száradás után foltokban ecsettel olíva,majd szivacsecset segítségével mogyorószín került a fára.
A különböző rétegeket finoman összecsiszoltam néhány mozdulattal.A sablonok közül ezt a leveleset választottam a mintázáshoz. Úgy terveztem, hogy csak a dobozláda egyik oldalára dolgozok mintát.A Pentart Expand felfúvódó pasztáját kentem szét a fa felületén a sablon segítségével.Az anyag száradásához forró levegőre van szükség, aminek hatására a minta megpuffad, felfúvódik, azaz 3D hatást ad. Hőlégfúvót javasolnak ehhez a folyamathoz, én azonban egy egyszerű hajszárítót használtam és úgy gondolom, sikerült is elérnem a célt.Ezen a képen jól látszik a domború minta.Mivel én a teljes tárgy festése és száradása után díszítettem a felületet Expand pasztával, így az ujjammal egy kevés világos sárga festéket dörzsöltem szét a mintán. Majd száradás után narancsolajos arany antikoló pasztával, illetve umbra bitumenes antikoló pasztával kezeltem a lefestett és mintázott ládát, különös tekintettel a dombormintára.Az elkészült ládába petúniákat ültettem. Természetesen az ültetés előtt még érdemes vízzáró réteggel, lakkal kezelni a ládát. Ezt a belsejében is célszerű megoldani.Bízom benne, hogy elérte az új külsőt öltött régi láda a hatását és jó néhányan kedvet kapnak az efféle átalakításokhoz. Vétek is lett volna az amúgy masszív, tényleg jól összerakott darabot kidobni. Pláne, hogy a környezettudatosság mellett - úgy gondolom- fontos az is, hogy a múltból hozzánk érkezett tárgyak hoznak valamit egy más korból, a létrehozó személyiségéből, a tárgyat valamikor használóktól, egy más életformából, ami másolhatatlan nekünk, mostaniaknak. A tömegtermékek sosem fognak így "beszélni"...