Karácsonyfadíszek saját kézből
A legrégebbi forrásokból tudjuk, hogy a karácsonyfa elődjének tekinthető életfát, azaz a karácsonyi piramist, ami különféleképpen kialakított állvány volt, már süteménnyel, almával, dióval, papírba csomagolt édességekkel díszítették, ahogy később a fenyőfát is.
A díszeknél fontos szempont volt, hogy ehetők legyenek, illetve csillogó arany színben pompázzanak. A korabeli írásokból olvasható, hogy a különböző házi készítésű cukorhabos sütemények, mézes tészták mellé aranyozva akasztották a diót, almát a fenyőfa ágaira. / Steinert Ágota Karácsony Helikon Kiadó/
Szerintem sokunknak megvan még emlékképekben ezeknek a régi díszeknek a varázsa. Úgy rémlik, még én magam is aranyoztam, ezüstöztem diót. Egy nagyon kedves emlékként gyakran jut eszembe karácsony táján egy ezüst papírból készült, sündisznóra emlékeztető gömb alakú karácsonyfadísz, amire különösen vigyáztam, amikor apukámmal díszítettük a fát.
Azt a bizonyost még anyukám készítette fiatal lány korában.
A csillogó díszek kedvelése, divatja napjainkban is jellemző, de remélhetőleg a készen kapható dekorációk mellett egyre nagyobb teret fog hódítani a homemade karácsonyfadíszek sora. 
A napokban betévedtem a hobbi boltba, ahol rábukkantam a fotón is látható hungarocell alapú bordázott formára. Kellő lelkesedéssel bevásároltam a szerintem még hiányzó anyagokat és ömlesztve nekiálltam megvalósítani.
A képen jól láthatók az esetlegesen felhasználható alapanyagok, de ez szabadon választható, variálható. A most következő képsorok alatt pedig néhány szóban leírom, hogy miből, milyen technikával készültek a díszek.
Az első érdekesség mindjárt itt is van. Már egy ideje őrizgettem ezt az ún, elefántcsont gyantát, azaz egy olyan, kétkomponensű anyagot, aminek felhasználásával elefántcsontra emlékeztető színű, hatású tárgy alkotható.
Egy szilikon öntőforma szükséges mellé, amibe beleöntjük az összekevert folyadékot, majd kb. negyed óra elteltével ki is vehetjük belőle. Ezt az öntőformát egy külföldi oldalról rendeltem fillérekért,, de meglehet, hogy itthon is kapható.
Láthatóan kifehéredett és megkötött az anyag, de
képes arra, hogy nagyjából két órán át még formálható, hajlítható, így íves felületekre is rögzíthető. Egyszerű vele dolgozni s viszonylag gyorsan el is készül, de némi elővigyázatosságot igényel a használata. Mindez a használati útmutatóban elolvasható.
Szürkés akrilfestékkel és egy ezüst réteggel festettem, majd bronzos bevonatot is kapott bronz színű folyékony fém segítségével, persze mindezt alapozást követően. A folyékony fém idővel kiszáradt, így a viaszpasztákhoz hasonlóan kenhetővé vált. Jól harmonizál ez az intenzív fémszín a gömböt díszítő szalaggal.
Gyűjtöttem néhány kiégett égőt. Alapoztam, majd festettem.
Különböző kőhatású paszták kerültek az üvegfelületre alapozást követően.
Teljes száradás után még viaszpasztával is kezeltem.
A bordázott formákat is alapoztam, majd különböző színű akrilfestéket vitte fel rájuk.
Világosabb, 
sötétebb szürkét,
kékes árnyalatot, végül ezek a díszek is kaptak egy fémes csillogást.
Közkedvelt technika a decoupage, amivel könnyen és látványosan díszíthetünk. Száradás után repesztőlakkal is bekentem a gömböt.
Régies, kopottas hatásra törekedtem.
Bevallom, annyira élveztem a karácsonyi díszek készítését, hogy többen fognak az idén ajándékba kapni tőlem ilyen és ezekhez hasonló díszeket, mert még fogok készíteni néhányat. ;-)
A nem titkolt szándékom ezzel a bejegyzéssel is az inspiráció volt és remélem, el is érte a hatást!
Kellemes készülődést még erre a néhány napra!
Lakberendezési, térrendezési ötletekkel, inspirációval itt is találkozhattok:
A bátrabbak pedig már a PINTERESTEN is elérhetnek.
